Lobbizzunk?


A lobbi (lobby) a következőt jelenti:

A tevékenység gyökerei

Az angol szó tulajdonképpen ennyit, tesz, mint elő szoba, elő csarnok. Új jelentésének eredete a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor New York állam fővárosában mindig egy csomó ember gyűlt össze a törvényhozás épületének földszintjén, az elő szobában (vagyis a lobby-ban), a képviselőkre várva. Tudniillik, ezek a kijárók (mert ez a lobbista tisztességes magyar fordítása) nem léphettek be az ülésterembe, és ezért a bejáratnál igyekeztek befolyásolni az állami törvényhozás tagjait. De nem a saját, hanem megbízóik ügyes-bajos dolgaiban.

Lobbista erkölcsileg és szakmailag felkészült ember lehet. John Kennedy még szenátor korában nagy rokonszenvvel beszélt a lobbistákról, akik – mint mondta – számos esetben meghatározott területek jól felkészült, kiváló szakértői, képesek bonyolult dolgokat egyszerűen és világosan megmagyarázni.

A lobbizás, mint az érdekérvényesítés sajátos formája, a világ minden országában jelen van, de önálló törvényben egyetlen európai államban sem szabályozzák. Így Európában részletes szabályozás hiányában általában a parlamenti házszabályok tartalmaznak bizonyos szűk körű jogosítványokat a jogalkotás kapcsán a társadalmi szervezetek részére.

A lobbizás napjainkban

Tény, hogy közéletünkben a lobbizás jelen van, a hozzá fűződő értékítélet azonban alapvetően negatív. Sokan egyenlőségjelet tesznek a lobbizás és a korrupció között, mások úgy tartják, hogy ez a tevékenység valahol a legális és az illegális befolyásolás határmezsgyéjén mozog, de semmiképpen sem hordoz pozitív tartalmat.

Ezzel szemben egy valóban demokratikus társadalomban alapvető társadalmi igény, hogy a polgárok vagy akár szervezetek, csoportok szabályozott módon részt vegyenek a számukra fontos döntések létrehozásában oly módon, hogy véleményükről, érdekeikről, javaslataikról a döntéshozókat tájékoztassák. A lobbizás érték, hiszen ha a szabályozással érintett társadalmi csoportok kellő hatékonysággal tudják érdekeiket a jog kínálta kereteken belül a döntés-előkészítés során megjeleníteni, az mindenképpen elősegítheti a döntéshez szükséges információs bázis bővítését. Ennek eredményeképpen pedig nagyobb az esélye, hogy a döntés a valós alapokra épülve érdekek érvényesítésével szülessen meg. A szabályozás „életszerűbbé” válása pedig nyilvánvalóan hozzájárul a megfelelő, szakszerű, hatékony és egyeztetett döntés meghozatalához, mely jelentősen növeli a tartós elfogadottság esélyét is.

A lobbizás a kifejtettek miatt nemhogy káros tevékenység, hanem a korszerű döntések elfogadását messzemenően szolgáló, pozitív jelenség. Az informális, „színfalak mögött” zajló illegális nyomásgyakorlástól való egyértelmű elkülönítése azonban csak akkor valósulhat meg, ha a lobbizás a nyilvánosság előtt történik, abban az értelemben, hogy az e tevékenységet folytatók nyíltan felvállalják, hogy milyen ügy érdekében és kinél kísérelték meg az általuk fontosnak tartott célkitűzés érvényesítését.

A lobbizóknak lehetőségük van arra is, hogy háttéranyagokkal, kiadványokkal lássák el a döntéshozókat a minél részletesebb szakmai jellegű tájékoztatás céljából, tudományos tanácskozásra hívják meg, ám a meghívottak költségeit a pártatlanság, az objektivitás és az egyenlő esélyek elveinek figyelembevételével nem téríthetik meg. Ezen túlmenően korrupciós kiskapu nyílna, ha biztosítanánk a lobbisták részére, hogy bármilyen előnyben részesítsék a döntéshozót.

Minden lobbistának, bizonyos íratlan követelményeknek azonban mindkét típusnak meg kell felelnie, hogy hitelesen képviselhesse a rábízott ügyet / ügyeket.

A lobbista jellemzői:

A kommunikációkészség az írásbeliségre és a szóbeliségre egyaránt vonatkozik, ideértve a legkorszerűbb eszközöket is igénybe vevő módszerek használatát (elektronikus, stb). Az internet és más, „tárgyiasult” kapcsolatok (mint információszerzés és tájékoztatás egyaránt) rendkívüli előnyökkel járnak ugyan - ám tapasztalati „szabály”, hogy végső soron semmilyen eszköz és sohasem pótolhatja a személyes, közvetlen szóbeli lobbizás hatékonyságát. Ehhez nagyfokú mobilitásra van szükség, bármikor „ugrásra kész” állapotban kell lenni. Viszont éppen a hatékony, rövid tájékoztatás és befolyásoló-képesség feltételezi a nagyon alapos, esetenként részletes és gyakori, jól érthető írásbeli és egyéb csatornákon történő előkészítést.

"... semmilyen eszköz és sohasem pótolhatja a személyes, közvetlen szóbeli lobbizás hatékonyságát."

A közösségi szintű ügyekben történő lobbizás lényeges eleme csaknem minden ügyben - a megbízó és a lobbista közös előkészítésében - a hasonló, vagy azonos ügyekben korábban hozott közösségi határozatok, döntések ismerete, akkor is, ha azok esetleg nem valósultak meg. A lobbista számára ezért - az adott szakmai kérdés beható ismeretén túl – az „illetékesség”, „eljárásrend”, „precedensek” ismerete az eredményes lobbizás elengedhetetlen feltételei.

A lobbistának megbízatása teljesítése érdekében - a feladat összetettségétől függően - stratégiai és taktikai megközelítést egyszerre kell alkalmaznia. A célszervezettel vagy személlyel folyó kommunikációs kapcsolatait céltudatosan fel kell építeni, szükség esetén rugalmasan alkalmazkodva azok reakcióihoz (illetve az elvárt reakció hiányához is). Minden kapcsolatfelvételnek kell, hogy határozott célja, azaz haszna legyen - ugyanakkor lehetőség szerint célszerű biztosítani, hogy a kapcsolat a megcélzott kommunikációs partner számára is egyértelmű haszonnal járjon.

Az európai uniós lobbizáshoz

A Brüsszelben tevékenykedő „kijáróknak”, akárcsak máshol a világon, tisztában kell lenniük a „közlekedés” szabályaival, ha sikerrel akarják végezni a munkájukat. Nem hátrány, ha az illető megfelelő szakmai tudással rendelkezik. A lobbisták leginkább a jogi, közgazdasági vagy pénzügyi képesítésnek vehetik hasznát. Legalább ennyire fontos követelmény, hogy pontosan ismerjék az Európai Unió döntéshozatali folyamatát, a szabályokat és az eljárási rendet. Tudniuk kell, hogy melyik intézmény miért felelős és milyen szerepe van a döntéshozatalban. Ha egy jogszabály például a közös döntési procedúra alá esik, akkor nem érdemes a kormányok képviselőiből álló Tanács meggyőzésével vesződni, elég az Európai Parlamentre összpontosítani.

A lobbisának azt is tudnia kell, hogy a jogszabályok kezdeményezésének kizárólagos jogával rendelkező Európai Bizottságban melyik tisztviselő foglalkozik az őt vagy megbízóját érdeklő dossziéval. A dolgát értő "kijáró" sohasem a hierarchia csúcsán kezdi a meggyőzést, hanem egyenesen a témát kezelő hivatalnokhoz fordul. Brüsszelben számos tanulságos történet kering arról, hogy milyen kudarcok érték azokat, akik megszegték ezt a szabályt. Egy nagy francia cég vezére az egyik anekdota szerint sok évvel ezelőtt főúri vendéglátásban részesítette az Európai Bizottság egyik tagját, majd a látogatás végén előhozakodott a kérésével. A közelebbről nem megnevezett biztos állítólag csak ennyit mondott: „Sokba fog kerülni magának, ha más bizottsági tagokat is meg akar hívni”.

A szakma nagyjai általában egyetlen szóban foglalják össze az eredményes érdekérvényesítés kulcsát. Ez pedig a hitelesség - hiteles stratégia, hiteles érvekkel alátámasztva. De hogy éri el valaki, hogy hitelesnek tekintsék? „Ne a probléma része légy, hanem a megoldásé”- hangzik szakmai körökben az intelem.

Ki hogyan csinálja?

Az Communications nagyvállalatok és társadalmi szervezetek vezetői körében végzett felmérése szerint a válaszadók fele 5 millió forintnál kevesebbet költ lobbimunkadíjra, és csak tíz százalékuk jelzett 20 milliónál több kiadást. A lobbimunkadíj kifejezés - mint azt Matkó István, a kutatást végző cég vezetője elmondta - az általános lobbikeretet jelöli, amelybe beletartozhat a valós munkadíj éppúgy, mint az utaztatási költség vagy a tanulmánykészítésre szánt összeg. Az Egyesült Államokban 2000-ben a kongresszusi kijárók díjazására a mögöttük álló érdekcsoportok több mint három milliárd dollárt fordítottak. Az Európai Unióban is kaphatnak díjazást a tevékenységet végzők. Létezik tehát az Európai Unióban is a lobbizás, mint legális, informális döntésbefolyásoló mechanizmus.

A megkérdezettek 69,2 százaléka szerint a ráfordítás megtérül, 27,3 százalék szerint csak részben, 3,5 százalékuk nem tudta ezt megítélni. Nemleges választ senki sem adott.

A felmérésben részt vevők 91,6 százaléka lobbizás nélkül nem tudná elérni üzleti céljait, 8,3 százalékuk egyáltalán nem lobbizik. A lobbizást elsősorban üzleti ebédeken folytatják, bár újabban előtérbe kerültek a magánpartik, a vadászat, a teniszpályán végzett üzleti célú megbeszélések.

A legtöbben (72,7 százalék) a döntés-előkészítés során lobbiznak, 9 százalék a döntéshozatal során és ugyanilyen arányban a központi végrehajtás alkalmával.

Pályázat esetén 42,6 százalék a pályázati szakaszban, 28,6 százalék a kihirdetés előtt, 15-15 százalék pedig közvetlenül a döntéshozatal előtt, illetve valamennyi szakaszban lobbizik.

A lobbizás általánosan elfogadott elvei

1. A politikusi és köztisztviselői szféra tagjainak szóló valamennyi üzenetet kizárólag írásban, céges papíron, névvel, poszttal megjelölve és aláírva bocsátják ki. (Az átláthatóság általában fordítva is igaz.)

2. E dokumentumokat megőrzik, így évek múlva is bizonyítani tudják, hogy időtálló kijelentéseket és érveket fogalmaztak meg.

3. E leveleket olyan tudattal kell írni, mintha bárki számára nyilvános anyagról volna szó.

4. Az ország hosszú távú érdekeivel ellentétes érdekeket nem érvényesítenek, mert hosszú távú magyarországi jelenlétre rendezkedtek be.

5. Egyszeri „megvezetéssel” nem kockáztatható semmilyen presztízs, mert legközelebb nem állnak szóba a lobbizóval.